Oláh Ibolya nem bírja a szabályokat

Oláh Ibolya most előbújt. Az énekesnőről régen lehetett hallani, és még régebben adott interjút. Esős délutánon beszélgettünk egy belvárosi kávézóban, és Ibolya tele optimizmussal mesélt a nyárról, a terveiről, a dalairól. Persze az is szóba került, hogy nemrégiben azt írták róla: Hollandiába költözik.

- Én azt mondom, hogy az ember nem véletlenül születik oda, ahová születik. És itt kell megvalósítani az álmait. Ami nem egyszerű. Ha az ember kimegy és világot lát, nem feltétlenül azt kell hinni, hogy elhagyom Magyarországot. Egy pici kis időre igen, amíg az ember tanul, de utána megint visszajön.

Ibolya egy fesztiválon lépett fel, és megnézett néhány zeneiskolát, mert tanulni szeretne – a történet ennyi, és nem több. De közben az is szóba került, hogy egyébként sem bírja a kötöttségeket, folyton költözik. Ha valami belül hívja, akkor elindul.

- Valószínűleg ez abból adódik, hogy kisebb koromban 14 nevelőotthonban, két nevelőszülőnél éltem, az egész életem abból állt, hogy folyton utazok. Valószínűleg ezért ez most is így van. Vagyok egy helyen valahány évig és és akkor megint megyek.
Nem tudom, talán félek. Félek attól, hogy valahová lerakjam a székhelyemet. Nem tudom elképzelni, hogy valahová odaköltözni és csak ott maradni. Ennek a gondolatától is egy kicsit megőrülök és ideges leszek. Későn érő típus vagyok, lehet hogy leszek 40-50 éves, mire megnyugszom, nem tudom.

Az persze más kérdés, hogy lenne-e az a szerelem, és az a férfi, aki miatt mégis megtenné?

- Ahhoz olyan férfinak kellene lennie, akinek én azt mondom, hogy oké, akkor én maradok. Igazából most nincs olyan ember, akiért maradnék egy helyben. Mivel mondtam, hog késő érő típus vagyok, nekem muszáj mennem. Azonnal. Ha adottak a lehetőségek, akkor azonnal. Az egész életemben folyamatosan szabályok voltak előttem. A nevelőotthonokban is van egy fajta házirend, amit be kell tartani. És néha úgy érzékelem, amit néha félreértek egy kapcsolaton belül is, hogy nem szeretem ha korlátozva vagyok, vagy szabályozva.

Pedig Ibolyának is vannak szabályai – pontosabban van valaki, aki őt is szabályozza. Mégpedig Anya, vagyis Illésné Aranka. A beszélgetés alatt többször is szóba jön a tiszadobi gyermekotthon igazgatója, aki a mai napig vigyázza Ibolya minden lépését.
És akinek a szeretete a lánynak is mindennél fontosabb.

Ibolya most még a mának él – nem szeret előre nézni, mert, ahogy ő fogalmaz – túl gyakran esett pofára. Most dalokat ír az új lemezére, de mégis vannak álmai,amiket csak apránként mer valóra váltani.

A Reflektor riportja itt látható!