Nézd meg az új Mundruczó-film első 7 percét!

Mundruczó Kornél legutóbbi moziját nemcsak az eredeti Mary Shelley-regény inspirálta, hanem a rendező első gyermekének születése is. „Amikor először olvastam Shelley könyvét, rögtön nagyon megfogott. Akkoriban született az első gyerekem, és ezért különösen izgatott a teremtő és teremtett viszonya. Fontosnak éreztem a felismerést, hogy egy másik lény létezése bár a tiédből nyer életet, mégis elhatárolódik tőled. Egy másik ember lesz, belőled. Fantasztikus dolog. Ekkor jutottam arra az ötletre, hogy a szönyet a mi esetünkben egy fiú játssza. Egy ártatlan, 17 éves fiú” – árulta el a rendező, Mundruczó Kornél, aki filmje főszerepét is magára vállalta.

„Amikor felmerült a kérdés, hogy ki játssza a rendezőt, először színészre szerettem volna osztani, de a dokumentarista igény miatt inkább mégis egy rendezőt találtam kifejezőbbnek. Végiggondolva, hogy melyik rendező lehetne a megoldás, arra jutottam, hogy az egyetlen tisztességes lépés az, ha én játszom el. Ha vállalom ezt minden nehézség és előre látható kritika ellenére, és ezzel ajtót nyitok a tükörhelyzet értelmezésnek.” A film egy apa-fiú kapcsolatot mutat be, de ebben a történetben tudtukon kívül sodorja egymás mellé az élet a szülőt és az utódot, akik nem ismerik egymást.

Szelíd teremtés – A Frankenstein terv első hét perce

Az apa filmrendező, aki legújabb munkájához egy tiszta karaktert keres, akiből ő maga is merítkezhet. A legnagyobb hatással saját fia lesz rá, akiről a próbafelvételkor nem is tudja, hogy kivel áll szemben, de érzi az erejét és nyers személyiségét. „Mikor megértettük a Frankenstein történet számunkra lényeges mélységét, úgy döntöttünk, hogy a fiú egy kitaszított gyerek legyen, aki egyszercsak hazajön és odaáll mindenki elé: Itt vagyok. Visszajöttem. Élek. Olyan mint egy gyerek, a gyerekek tisztaságával közlekedik a számára tökéletesen ismeretlen világban. Nem tudja, mi a jó és mi a rossz. Ha éhes eszik, ha bántják visszaüt. Ő tiszta szívből tesz mindent, ami ha ölelés, akkor ölelés, ha gyilkosság, akkor gyilkosság, de a saját világrendjén belül való világ igazságból fogalmaz. És ezt az ártatlanságot szerettem volna a szörny figurájában megfogalmazni, és ezáltal megmutatni, hogy a szörnyek soha nem a szörnyekről szólnak, hanem azok a mi tükörképeink, mert a szörnyeinket mi gyártjuk, mi csináljuk, mi választjuk, mi döntjük el, hogy rájuk kerüljön a szörnység bélyege” – tette hozzá Mundruczó. A rendező úgy véli, ezt a jelenséget leginkább a családon keresztül tudja bemutatni, mert azzal mindenki azonosulhat, hiszen mindannyian kidobott gyerekek és elfuserált szülők vagyunk.

A drámában ez a kapcsolat és annak folyományai emberéleteket is követelnek, de Mundruczó nem akarta látványos elemként kezelni a gyilkosságokat. A jelenetek többet bíznak majd a fantáziára, illetve utat engednek a nézőkből előtörő érzelmeknek. „A halált nem lehet felfogni, nem lehet a maga igazi részletes valóságában megmutatni. Ha jelezzük, és a képzeletünkre van bízva, akkor sokkal pontosabb hatást lehet elérni. Amikor mindenki kiteszi a lelkét, hogy a legvalósághűbb ábrázolást kapjuk, akkor a legcikibb a jelenet.”

Mindezek ellenére a film nem a reménytelenségről szól, a hibák elkövetése és a következmények ugyan nem pozitív elemek, de a történet teret ad a feloldozásnak. „Az maga az optimizmus, hogy joga van egy embernek visszajönni és szembenézni azokkal, akik kihajították. Ha én egy pesszimista filmet csináltam volna, akkor ez a nevelőintézetben játszódik, reménytelenül. Meglepve figyelem, hogy mire mondják mostanában a pesszimizmust. Ez a film nem reménytelen, sőt. Nagyon is sok feloldást kerestem a készítésekor. A szeretet felelősségéről szóló film nem is lehet reményvesztett.”

Hogy milyen üzenetet hordoz a Szelíd teremtés – A Frankenstein terv című dráma, hamarosan bárki megtekintheti, a film szeptember 9-én kerül a mozikba.