Gallusz Niki titka

Nagyon sokat fogytál az utóbbi időben, minek köszönhető ez?

Nagyon rossz étvágyú gyerek voltam. Aztán tizenhét éves koromban valahogy rászoktam a nassolásra, de nem csak édességet ettem. Az volt a legnagyobb bajom, hogy úgy tömtem magamba a kaját, mint egy liba. Az ember többféleképpen tudja a benne kialakuló a szorongást enyhíteni, nálam ezt az evéssel sikerült. Ezen változtattam most. Harmincévesen eljutottam oda, hogy van saját lakásom, abban a színházban játszom, ahol mindig is szerettem volna és most jelent meg a második lemezem. Szóval már megszűntek azok a tényezők, amik miatt szorongtam. Az is megkönnyítette a dolgomat, hogy a szüleim is elég vékony testalkatúak. Ha genetikailag nem így lennék összerakva, akkor én hihetetlenül meg tudtam volna hízni ezalatt a tíz év alatt.

Milyen nasikat ettél?

A színházi szekrényem tele volt kekszekkel, a táskámban pedig mindig volt csokoládé. Ha valahova el utaztunk, akkor úgy tankoltam fel, mintha egy háromnapos kirándulásra mentem volna. Minden egyes kútnál vettem valamit. Mindenfélét összeettem és a barátaimat is mindig belevittem a rosszba.

Mennyi ideig tartott nálad az étrendváltás?

Egyik napról a másikra történt. A tartós eredmény érdekében megfogadtam, ha már ilyen szerencsés vagyok, hogy ilyen könnyen és hirtelen abba tudtam hagyni, akkor már nem is fogok, visszakerülni ebbe a körbe. Elhatároztam, hogy ha nagy bevásárlásra megyek, akkor messziről elkerülöm azokat a pultokat, ahol gyorskajákat lehet kapni.