Albert Györgyi vallomása

Nagyon sokat lehetett olvasni az elmúlt időkben magánéletéről a bulvár lapokban, hogy érzi magát most?

Nem mondom, hogy életem legfényesebb korszakában vagyok, mert elég sok minden történt a magánéletemben nyáron. Elválltam a férjemtől, új lakásba költöztem, és elvesztettem a nagypapámat, akit nagyon szerettem. Ez a három együtt kicsit sok volt, viszont nincs szétzuhanás az életemben, tartom magam. Nem mondom, hogy boldog ember vagyok, de ez - a körülményeket tekintve - szerintem érthető.

Még mindig küzd alkoholproblémákkal?

Nem vagyok alkoholista. Ugyan voltak problémáim az alkohollal, de szerencsére most már múltbéli problémának tekinthető. Mások állandóan altatókat szednek, mégsem mondják rájuk, hogy gyógyszerfüggők.

Mi váltotta ki az alkoholizmust?

Az alkohol problémát a depresszió közvetlen következményének modhatom. Viszont, hogy a depresszió kiváltó oka mi lehetett, azt nem tudom. Biztos a sok megpróbáltatás és szenvedés, ami egész életemen végig kísért.

A depresszió nem családilag öröklött betegség Önnél?

Nem, én vagyok az első, aki ilyen betegségben szenved.

Mi visz rá egy nőt, hogy elviseljen annyi szenvedést és megaláztatást, mint amennyit Ön elviselt?

A szerelem. Nagyon szerettem a második férjem, viszont így visszagondolva, azt mondhatom, a mi kapcsolatunk egy beteges patológiás kapcsolatnak számított. Igazából nálam ez a viszony is függőségnek nevezhető, méghozzá kapcsolatfüggőségnek. Elviseltem, hogy bántson, megcsaljon, belém rúgjon – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – és mégsem hagytam ott. Úgy gondoltam, ez jár nekem, ennél többet nem érdemlek és nem is kaphatok egy férfitól sem.

Úgy érzi a szerelem még egy abortuszra is feljogosít? Soha nem bánta meg?

De, nagyon sokszor. Tudom, nem mentség arra, amit tettem - és ahányszor csak szerelmes voltam -, de féltem, ha nem teszem meg, elveszítem.

Hány abortusza volt?

Erre hagy ne válaszoljak! Sok…

Mivel már nem lehet gyereke, nem gondolkozott azon, hogy örökbe fogad egyet?

Gondoltam rá. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, mielőtt elváltam a legutóbbi férjemtől, csak nem tudtam elmondani, mert bejelentette, válni szeretne. Most, hogy egyedül élek, nem tartom jó ötletnek. Úgy gondolom, egy babának teljes családra van szüksége, akik kiegyensúlyozott életet élnek. Jelen helyzetben nem mondanám, hogy kiegyensúlyozott életet élnék, vagy hogy lelkileg az lennék. A másik ok, hogy nem áll mellettem egy társ, egyedül pedig nem merek bevállalni egy gyereket.

Mi vetett véget a harmadik házasságának?

A lakóhelyünktől kétszáznyolcvan kilométerre dolgozott a férjem, aminek köszönhetően heti másfél napot töltöttünk együtt. Valljuk be őszintén, ezt így nem lehet kapcsolatnak nevezni. Persze, mai napig szeretjük és tiszteljük egymást, csak ez már nem elég az együttmaradáshoz.

Új lakásba költözött. Ez azt jelenti, hogy teljesen új életet kezdett?

Igen. Vidékről visszaköltöztem Budapestre egy új lakásba, ami gyönyörűen fel lett újítva. Ennek ellenére nem érzem magam otthon benne, és nem szeretek hazamenni. Hiányzik a család melege. Egy cicával élek együtt, akit nagyon szeretek, de őt mégsem nevezhetem társnak a hétköznapokban. Egyre inkább azt veszem észre, bárhol is legyek húzom az időt, hogy minél később menjek haza, mert otthon csak a magány vár...