Amikor nyáron hó esett...

Az eredeti, kézírásos dokumentum az 1015-től 1872-ig terjedő időszak szélsőséges időjárási eseményeiből (aszályok, árvizek, nyári havazások) ad ízelítőt.

Néhány érdekesség (az érthetőség kedvéért mai helyesírással):

1015-ben és az 1062-1065 közötti években nagy szárazság uralkodott, s emiatt éhínség pusztított.

1147-ben „mondhatatlan igen nagy aszály majd drágaság lőn”, sok ember éhenhalt

1241 telén szokatlanul sokáig volt befagyva a Duna: a lovas tatárok akadály nélkül portyáztak a Dunántúlon

1458. január 23. - a Duna csonttáfagyott jegén 40 000 vitéz kiáltotta Mátyást királlyá

1641. augusztus 5. – a Szepességben 150 ló és 3 pásztor megfagyott

1642. május 19-20. – Nagy hó és fagy, a szőlők 7 napig álltak fehérben

1685. április 24. – Tarcalnál befagyott a Tisza, szekerekkel jártak a jegén

1695. június 3-5 - a Tátrában nagy hó esett

1724 és 1725 – Augusztus elején a „felső vármegyékben” nagy havazások

1797. július 2. – Debrecen környékén bokáig érő hó esett

1838. Hosszú, kemény tél után jött a nagy dunai árvíz, „különösen megsinylette ezt a magyar kettős főváros

1850. március 20. Befagyott a Duna Pest és Buda között

1862. augusztus 11-12. 31 cm hó esett a Bélai-hegységben (Szepesség) és csak két hét múlva olvadt el

1866. május 3-4. Szécsényben akkora hó esett, hogy előszedték a szánokat, május 24-én pedig virágjában elfagyott a gabona az Alföldön

1869. augusztusában a Duna-Tisza közén elfagyott a kukorica-termés

1870 karácsonyán Kolozsvárott kihajtottak a bokrok, virágzott az ibolya