Szicíliai öröm

Kezdetben nem ment minden simán: amint elfoglaltuk a szállást, szemerkélni kezdett az eső, majd csepergett, végül úgy szakadt, mintha dézsából öntenék. Meghiúsulni látszott minden szabadtéri programunk. Nem tehettünk mást, esővédett helyeket kezdtünk látogatni. Először Palermo védőszentjéhez, Szent Rozáliához igyekeztünk. Nem titkolom: segítségért. A remetelány aranylemezekkel borított szobra a város zarándokhegyén egy sziklába vájt kolostorban található. Szent Rozália a legenda szerint megmentette a várost az 1624-es pestisjárványtól.

A Kolostorból Palermo belvárosába, egy exkluzív étterembe igyekeztünk. Itt vendéglátóink nem teketóriáztak sokat: egyből “belecsaptak a lecsóba”, vagyis két szicíliai tésztaétel elkészítésébe. Először a paradicsomszószos Kancsóvá-nak estem neki, majd a szardellás tésztát is eltűntettem. Később halat, vadat, s mi jó falat, mind megkóstoltam, de édesség nélkül nem engedett el Danino, a mestercukrász. Mit tehettem: mézédes túrótortával koronáztam meg a “nagy lakomát”, aztán mégis megkaptam a magamét. Danino arra figyelmeztetett engem, hogy vigyázzak a vonalaimra, ne egyek ennyi édességet és pastát, mert itt, Szicíliában bizony nagyon könnyű elhízni.

Bár még nem volt “felhőtlen” az időjárás, de a kedvünk igen, hiszen végre nem esett. Monreále-ba tartottunk, dugóba kerültünk, parkolási nehézségeink támadtak, de a kisváros mindenért kárpótolt. Például megismerkedtünk Umbertóval. Az anyai ágon magyar kisfiú kerek-perec elmondta, miért “bírja” olyan nagyon a szigetet. Umberto: „Nagyon jó a tenger, a szicíliai hangulat. Nekem az emberek nagyon szimpatikusak, és nagyon jó a kaja is!”

Nem beszélve az építészeti műremekekről! A különböző égtájakról ideérkező hódítók mind itt hagytak “magukból” valamit, így ma rengeteg stílus keveredik Szicília földjén. A Palermo fölé magasodó Monreáli Dóm egy ezek közül. Állítólag ez a világ legszebb normann katedrálisa! Az összes fal és boltozat gazdagon van díszítve csillogó mozaikkal. A bizánci hagyományok szerint készült “képes könyvet” Krisztus gigantikus figurája uralja: csak az orra 40 cm-es!

Már majdnem visszaindultunk Palermóba, mikor egy feltűnően elegáns csoportra lettünk figyelmesek. Esküvő készül a Monreali Katedrálisban! Négy órára volt meghirdetve a szertartás, lassan fél öt, a menyasszonynak még se híre, se hamva! De a szicíliaiak mindenhonnan késnek, ezt meg kell szokni. Az is tény, hogy roppantmód adnak a külsőségekre! Itt, ezen az esküvőn komoly verseny folyik a legdrágább öltözék címéért. Ide ma mindenki a lehető legszebb ruhájában érkezett, nem baj, ha több havi fizetése rámegy, akkor is. Ezt szó szerint értsék! Egy szicíliai család képes akár fél évig komolyan nélkülözni, hogy végül ország-világ előtt megmutathassa: ő szervezi a legpuccosabb esküvőt.

Ha nem is vettünk részt a szertartáson, azért velem is történt egy, s más: először a monreali vécésfiú, Pietro kapott el egy táncra, később Alfredo, a pizzasütő forgatott meg. Közben szólt a “Suri-suri”, a helybéliek kedvenc dala, úgyhogy megcsináltuk mi a saját kis lagzinkat ott, a világhírű dóm előtt.

Bízom benne, hogy sikerült legalább egy morzsányit átadnunk abból az örömből, ahogy a szicíliaiak élnek. Ha sikerült felkeltenünk az érdeklődésüket, tartsanak velünk utazási magazinunk pénteki adásában. MeneTrend November 4-én, fél egykor az RTL Klubon!