Szerelmem, Firenze

Mai kínálatunk: divatba jött Firenze, avagy miért költözik egyre több külföldi Toszkána szívébe. Az égig érő dóm: jó viszony a tériszonnyal. A város, ahol legális a graffiti, avagy Caravaggio az aszfalton. Végül: a firenzei “bókkirályok”, akik minden nőt levesznek a lábukról.

Az első meglepetés akkor ért, amikor bőröndjeimet cipelve gyalog kellett megtennem a szállásomhoz vezető utat. Firenze belvárosa ugyanis egyszerűen le van zárva a gépkocsiforgalom elől: a városi buszokon és néhány taxin kívül senki sem hajthat be Firenze szívébe, vagy csúnyán ráfizet. De higgyék el, jól van ez így: a felbecsülhetetlen értékű, több száz éves épületeknek egy kevés rezonancia sem hiányzik. A világ minden tájáról ideáramló utazók így is szabályosan beleremegnek abba, amit itt látnak.

Eshet hó, fújhat szél, de az biztos, hogy a Firenzei dóm előtt mindig milliónyi turista álldogál: olyan az egész, mint a bábeli zűrzavar, minden nyelven beszélnek körülöttünk. Például japánul. Arra lettem figyelmes, hogy egy japán pár a földkerekség legszebb dómjaként számon tartott Firenzei katedrálisba igyekszik minden kétséget kizáróan egybekelni. Toszkána központja valóban megbabonáz mindenkit. A karikaturista Joe ezelőtt húsz évvel érkezett ide az Egyesült Államokból, aztán valahogy soha többé nem akaródzott hazamennie. Senki sem képes elmenni Firenzéből, ha egyszer betette a lábát a városba, mindenkit elvarázsol. Nekem sem kellett sokáig várnom a varázslatra: jött az, hamarabb is, mint hittem. A Firenzei dómtól – nem túlzok – bizsergés járta át a testem és kissé elszorult a torkom is.

Ha a Firenzébe látogató igazi csodákat szeretne látni, akkor bizony jó pár száz lépcsőfokot meg kell tenni hozzá. Mielőtt Firenzébe látogat az ember, néhány erőnléti edzésen vegyen részt, biztos, ami biztos. A Brunellesci tervei alapján készült csodálatos kupola tetejére igyekszünk. Szeretnének küzdeni a tériszonyuk ellen? Akkor feltétlenül látogassanak el a Firenzei dómhoz! Százméteres mélység tátong alattam. Ám ami idefönt várt, minden fáradtságot megért. A fenti nyugalom és áhítat után újra lecsapott rám a belváros, már-már sokkoló nyüzsgésével együtt. Nagyon meg kell fontolni, hogy veszünk-e az utcán bármelyik árustól bármit is, ugyanis annyira védik a saját márkáikat az olaszok, hogy amint „lemeszel” a rendőr, fél millió forintnak megfelelő összeget kell otthagynom nála.

A Dómtól alig egy utcányira kezdődik a San Lorenzo kirakodóvásár, vagy ahogy itt mindenki hívja: a „Bőrpiac”. Legalább olyan látogatott, mint a város művészettörténeti remekei. Turisták, helyiek egyaránt imádnak ide járni. A firenzeiek igazi lokálpatrióták, odavannak a városukért: így azon sem kell csodálkozni, hogy a piacon egy olyan látképet vesznek faliszőnyeg formájában, ami az ablakukból is pontosan jól látható. Azt hiszem, akkor aratnék itt a legnagyobb sikert, ha beállnék kuktának, merthogy a firenzeiek is imádnak főzni. Itt minden az étkezésről és a fociról szól: első a gyomruk, második pedig a futballpálya. Ha a Fiorentini-futballt nem is, de a helyi specialitásokat mindenképpen ki szerettem volna próbálni. Így másnap egy kifőzdében kezdtem a napot. Állítólag az ilyen gyorsétkezdékben is remekül főznek. Főleg egyetemisták látogatják. A paradicsomos fasírozottat például nagyon szeretik errefelé, no meg a gombás tortellinit. De én maradtam a lasagne-nál.

Firenzébe utazni divat mostanság, ám a legtrendibb az, ha egyenesen Firenzébe is költözünk. Persze ezt csak a kiváltságosok engedhetik meg maguknak, hiszen a felbecsülhetetlen értékű ódon házak ingatlanjainak ára csillagászati. Ennek ellenére a külföldiek viszik, mint a cukrot. Úgy higgyék el, hogy mióta betettem a városba a lábamat, nem hallottam olasz szót. Ennek az az oka, hogy az egész belvárost - így a Köztársaság teret is - felvásárolták a külföldiek: Firenze belvárosában ma nem lakik firenzei. Bizony, a büszke firenzeiek eladták saját lakásaikat, de hát így van ez: pénz beszél, kutya ugat. A legtöbben kiköltöztek a külvárosba, ám így is kiváltságosnak érzik magukat. A világ egyik leggazdagabb városában élhetnek, kulturális és anyagi értelemben egyaránt.

A firenzeiek azt tartják, hogyha a pénzérme, amivel simogatom a vaddisznó orrát, beleesik a ciszternába, akkor szerencsém lesz. A szerencse nem is került el. Az önbizalmam percről percre nőttön-nőtt. A firenzei fiúk úgy szórják a bókokat, mint más a pénzt. Persze hamar rá kellett döbbennem, hogy ez nem nekem szól. A földkerekség összes hölgyét ugyanez a bánásmód illeti meg, amint beteszi a lábát az országba. Firenze belvárosában teljesen legálisan működnek az aszfaltfestők: mindig híres emberek híres képeit festik meg. Firenzében a téma valóban az utcán hever! Ám szinte nincs belső tere, épülete, ami ne lenne téma a művészettörténészek között.

A világ valószínűleg legrégebbi gyógyszertárának legrégebbi freskója előtt állunk, amely az „Utolsó vacsorát” ábrázolja. Giotto egyik tanítványa, Mariotto di Nardo festette. Toszkána - különösen Firenze - hihetetlenül gazdag reneszánsz épületekben. Nem véletlen, hogy Olaszország „legünnepeltebb városaként” emlegetik: itt műkincs műkincs hátán található. Épp ezért modern kori történetének legpusztítóbb éve 1900 volt, amikor a Firenzét kettészelő Arno-folyó elárasztotta a város sok nevezetes műemlékét. Az Arno pusztítása a legtöbb firenzei műemléken meglátszik, így itt, a Santa Maria Novella gyógyszertárban is jól látható, amint másfél méteres magasságig elmosta az eredeti freskókat. Viszont amiben nem tudott kárt tenni, az a Mediciektől kapott címer.

Bár Firenze a csodás Toszkána tartományi székhelye, nem számít nagyvárosnak: még félmillióan sem lakják. A dombokkal körbevett város klímája rendkívül barátságos. A Földközi-tenger felől áramló légmozgásnak köszönhetően a hosszú, meleg nyarakat csak egészen rövid, enyhe telek követik. Bár repülővel átszállással is eljuthatunk Firenzébe, ám ez egy kissé körülményes: autóval 14 óra alatt már Firenzében is teremhetünk.

Firenze legmagasabb pontján, a San Miniato templomnál vagyunk, innen aztán páratlan látvány terül az idelátogató elé. Talán az sem véletlen, hogy megannyi képzőművészeti iskolás választja témául, hiszen rengeteg rajz készül itt nap mint nap. Nincs város Olaszország-szerte, ahol több „képzős” diák lenne, mint épp Toszkána tartományi székhelyén. De nincs is ezen mit csodálkozni! A reneszánsz idején a híres és nagyhatalmú Mediciek Firenzéjében elsősorban a képzőművészet vált az új gondolati és érzelmi tartalmak hordozójává. Igazi szellemóriások és összetéveszthetetlen művészegyéniségek alkottak itt akkoriban. És ez ma sincs másként! A Mediciek és a város dicsőségére épült Pitti Palota minden nap képes lenyűgözni, már önmagában a méreteivel is! Ám a legbámulatosabbak a benne található műkincsek.

Remélem, élvezték cool-túránkat, kulturális kalandozásunkat itt, Firenzében! Legközelebb már Végh Ferenc kollegám várja Önöket!