Kovács Lázár

Nincs olyan étel, amit ne szeretnék, de mindig más ételek a kedvenceim, jelenleg a szarvasgombás ételekért rajongok. No meg a pezsgőkért, és koktélokért. Nyáron a hűsítő fehérborokat és a jéghideg rosé-kat szeretem, télen inkább a vöröset iszom.

A hobbim a horgászat, a vitorlázás és mily meglepő: a főzés. Soha sem unok meg finomabbnál-finomabb ételeket kreálni, főleg ha én találom ki a recepteket.

De nem csak főzöm, hanem fotózom is őket. Persze ezeket a "fotómodelleket" nem enném meg a világ minden kincséért sem, hiszen fotózáskor első és legfontosabb a látvány, a látvány oltárán pedig az ízek bizony gyakran feláldoztatnak.

Nem vagyok híres szakácsdinasztia leszármazottja. Édesapám fotográfus, édesanyám fodrász. Habár szakács lettem, az ő szakmájuk is érdekel. Egy szép frizura ugyanolyan esztétikai élményt tud nyújtani, mint egy pompásan tálalt fogás.

Már kisgyerekként is a nagymamámmal szilvás gombócot és barátfülét készítettem és hatalmas sikert arattam vele a családban.
A szakmunkásképző első esztendejében egy csepeli vállalat munkásszállásának a konyhájára kerültem. Egy év után azonban a jó eredményeimre való tekintettel egy igen nívós, budai éterem fogadott, ahol azóta is dolgozom. Ez körülbelül olyan volt, mintha egy magyar futballista a megyei harmadosztályból egyenesen a Bundesligába kerülne.

Kedves emlékeim közé tartozik az, amikor egyik kedvenc színészemnek Roger Moor-nak főzhettem. Ezt az élményt már csak az múlná felül, ha Nicolas Cage-nek kellene valami finomat ajánlanom.

Legnagyobb sikerélményem az volt, amikor egy nemzetközi tanfolyamon elért eredményemért meghívott Patric Pagés mester Vielasc-ba. Gyönyörű a Dél-Franciaországi táj és a mestertől is nagyon sokat tanultam, de nemcsak gasztronómiát, hanem életszemléletet és életfilozófiát is.